Tóth Gabriella : Mindig kék az ég Mindig kék az ég Csörög az óra reggel Az álmom tépi szét Csak egy dologra vágyom Kicsit aludni még De ébredni kell, indulni kell Hidegen iszom a kávém már az sem érdekel. Az sem érdekel Sietek, mint az órám De az orrom előtt megy el Az utolsó valahányas, Amivel épp nem kések el. Az esőcsepp is az én nyakamba hull Csak ezen az egy napon lennék végre túl Lennék végre túl Egy hang hozzád húz. Ha görcsölsz rajta szívem Úgyse sikerül A lényeg, az hogy rend van belül. Látod milyen szép nap ez Ha nem hát kiderül Rólad is hogy nem vagy egyedül. Fess magadnak képet És nézd hogy milyen szép Vigyázz rá ne törjön szét Indulj fölfelé, mint egy buborék A felhők fölött mindig kék az ég. Este végre otthon, túl a nehezén Villog rám a tévé Igyekszik szegény, Hogy első kézből kapjam az információt Rengeteg sok rosszat, és nagyon kevés jót Túl kevés jót. Fekszem itt az ágyon, Ha akarom, elnyomom Magamban az érzést, ha nem ilyen jól nyomom De mindig legyőz, ó az ostobám Elegem van, kikapcsolom, ha nem bírom tovább Nem bírom tovább. Nem verhetnek át. Ha görcsölsz rajta szívem Úgyse sikerül A lényeg, az hogy rend van belül. Látod milyen szép nap ez Ha nem hát kiderül Rólad is hogy nem vagy egyedül. Fess magadnak képet És nézd hogy milyen szép Vigyázz rá ne törjön szét Indulj fölfelé, mint egy buborék A felhők fölött mindig kék az ég. Ha görcsölsz rajta szívem Úgyse sikerül A lényeg, az hogy rend van belül. Látod milyen szép nap ez Ha nem hát kiderül Rólad is hogy nem vagy egyedül